Hát hol is kezdjem.Soha nem vezettem naplót.....most megpróbálkozom vele.
Azért pont ezt a témát választottam mert lehet,hogy tanulságos lehet valaki számára.
Nem vagyok más én sem csak ember,egy fiatal lány,aki mégis (úgyérzem)már túl sokat tanult és még tanul is az életnevű könyből.Akinek néha már elege van,aki csendben tűr és most kiír magából mégis mindnet.
Egy lány aki oda vágyik,ahova talán oly sokan mások egy kis különbséggel...
Az én álmom a legmocskosabb,a legátkozotabb,leglehúzosabb,emberfacsaróbb szakma, a média világa.Hogymiért éppen ez? sokan mondanák,hogy a hírnév, a pénz, a siker amire vágyik az ember és ezért...?...
NEM!! Talán azért vágyom mégis erre a kegyetlen világra,ahol a becsület már csak szép szalagcím egy napilap oldalán,mert vonz,mert úgy érzem tudnám csinálni.Mert imádok írni,olvasni,imádok utazni és imádok beszélni.Mert tetszik ahogy,reggel egy rádióban a műsorvezető köszöntheti egész magyarországot és ahogy egy tévés vidáman rámosolyoghat hazájára.
Gyermekkoromban orvos szerettem volna mindig is lenni,aztán ahogy teltek az évek rádöbbentem nem nekem való az.Ki tudja miért? valószínüleg csak mert gyáva vagyok,félek szembe nézni a betegségekkel,amik engem is megtámadhatnak épp úgy mint bárkit,vagy mert félek a haláltól amivel egy orvos nap mint nap szembesül.szóval nem nekem való a doktori szakma.Pedig milyen szépen is hangozna a nevem előtt az dr. jelző.:)
Aztán mióta az eszemet tudom műsorvezető lett az álmom.szavalóversenyekre jártam, imádtam szerepelni.Mindadíg míg be nem kerültem első gimnáziumomba ahol sajnos kifacsartak mint embert,padlóra küldtek.Ott megtanultam milyen gonosszak az emberek és milyen irigyek tudnak lenni.Illetve,hogy mennyit jelent ha áll valaki mögött egy "neves" pártfogó.Mögötem sajnos nem állt.A szüleim sajno nem tanárok és a családomban sincs gazdag,neves nagybácsi.Összetörtem,lemondtam erről az álomról.Viszont pár éve rengeteg verset írok.Nagyon szeretek írni.Rímekbe próbálom rejteni titkaimat,érzéseimet a világelől.
Aztán jött a másik az új (az igazi) iskolám,ahol megszeretették velem amit máshol előtte megygűlőltettek,ahol visszatértek az álmok.Ahol a diákújságban megjelentek a verseim,cikkeim.Innentől nem volt kérdés jött az új álom ami a mai napig erősődik,hogy bármi áron de újságíró leszek.akinek cikkeit emberek olvassák,akik tanulnak belőle és tanítanak engem.Akiknek tetszeni fognak az írásaim vagy éppen gyűlőlni fognak engem.Esetleg irigyelni,lehordani.De én írni fogok majd jobbnál jobb, érdekesebb témákról és az álmomban az emberek szeretni fogják ezeket a kis firkákat a lapon.
Igen ám! De hoopsz! Ma már rengeteg újságíró van,olyanok is akikben talán nincs is tehetség,és mégis írhatnak,mert írni akarnak a pénzért, a médiával kapcsolatos velejárókért,a hírnévért.Nem érdekli őket az emberek véleménye csak teszik a dolgukat,még akkor is ha semmi keresni valójuk nincs a médiában.
Én nem szeretnék közéjük tartozni.Ám bevallom én is vágyoma sikerre. Nem a pénzesőre és nem is a hírnévre.Csupán az erkölcsi sikerre,hogy valaki elismerje a munkámat, hogy valakinek tetszen amit írok,hogy valaki olvassa azt. Ez lenne a célom.
Már ezért is megkaptam a mai kedves világban a véleményeket,miszerint ez csak állarc, kétszínűség pedig nem.Sőt azért is maradt az újságírás mint álom,mert "ott csak" a munkádat látják az emberek,az arcod nem.A neved vagy hozzáadod egy cikkhez vagy nem.
S most ismét pályaválasztás előtt állok, szeretnék főiskolát,vagy valamilyne média,kommunkiáció képesítést.Nem tudom,hogy sikerül-e,nem tudom,hogy megér-e.
Csak azt tudom,érzem,hogy ez az álmom és ezt véghez fogom vinni,bármily áron.Pontossan azok az emberek biztatnak akik nem állnak mellettem,lenéznek,elítélnek ezért.Pedig mindenkinek van egy álma...És én hiszek abban,hogy ha harcolok érte,minden lépést megteszek,ha kell véres lépcsőkőn is felmászok,bezárt ajtókon is kopogtatok előbb utóbb sikerülni fog.....Sikerülnie kell.....
Ha pedig nem egy világ fog összetörni...Nah jó egy világ nem csak egy ember fog belehalni a kudarcba aki az álmainak élt ugyan,de végig becsületes ember maradt.Próbált maradni...
Aztán ha egyszer sikerülne és valóra válna tudom persze,hogy jönne a többi álom.Mert én ilyen vagyok.Már most megbeszéltem saját magammal,hogyha egyszer az élet is úgy akarja és valóra vállik az álmom.Beiratkozom még egy másik iskolába,ahol teologiát szeretnék tanulni.Biblia és hittan tudományt. Szeretnék bibliajogot tanulni,és akkor már az én nevem előtt is ott lenne az a híres doktori cím.Ugyan nem orvosként,hanme kutatóként,aki templomokat tár fel, Szent helyeket jár be és mindeközbe bebizonyítja az embereknek,hogy igenis létezik Isten,létezett Jézus és ezt akár tárgyi leletekkel is bizonyítja.
Ám ez anygon nagy álom.Nálunk erre Magyarországon még esély sincs a tanulására, csak egy híres katolikus egyetemen az is a fővárosban van.
S most újra itt ülök...bújva a blogomat,vagy mi is ez..Megcsináltam...ezt is...naplót írtam...ez is egy vágy volt amit nem tettem meg.Most itt van tessék egy országnak tártam ki a lelkem,bárki beleolvashat,kinevethet,megszólhat,de akár erőt meríthet az álmaimból vagy tanulhat valamit ebből a történetből...talán...
Hát igen az álmok megmaradnak ha más nem is,,,és,ahogy a mondás is tartja olyan az ember amilyenné vágyai teszik,,,,
